A franciáknak köszönhetjük a tetőtéri lakásokat, ezért is hívják manzárd szobának a tetőtéri szobákat, mert egy bizonyos Francois Mansart nevű építész találta ki a térhasznosítás e remek formáját. A tetőtéri lakásokat az határozza meg, hogy milyen alakú a tető maga: akár lekerekített dóm formájú legyen, akár egyenes de enyhén lejtős, mindegyikben ki lehet alakítani egy életteret.

A ház tetőjének lejtése határozza meg, milyen mértékben tudjuk kihasználni a padlásteret. Ahhoz, hogy ne ázzon be, hogy ne lakjanak benne az éjszakáinkat megnehezítő élőlények, szükség van a megfelelő szigetelésre. Ez a legfontosabb minden házban, de értelemszerűen a tetőtérre épített szobáknál pláne nagyon fontos. A tetőtér beépítésének egyik legnagyobb előnye, hogy az ott élők kedvükre pucérkodhatnak: megfelelő a takarás a tetőtéri ablakoknak köszönhetően, és senki nem lát be. Ráadásul fényben úszik a lakás, aminek a növények is örülhetnek. 

Ebbe az eladó XI. kerületi 3 szobás tetőtéri lakásba se lát be senki:

Kattintson a képre!

A másik előnye, hogy bárhogy rendezzük is be, ha az alapelveket betartjuk (világos színűre fessük, lámpákat ne tegyünk a ferde falakra, csak a mennyezetre), akkor biztosan ízléses és stílusos lesz. Jóval stílusosabb, mint egy átlagos szoba. A magaslatnak köszönhetően nem kell azt hallgatni, hogy a felső szomszéd gyerekei labdáznak vasárnap délután, amikor a kispolgári létezés legjobb délutánját választanánk: az ebéd utáni alvást. Csendesebb, kevesebb a zaj, mint a ház alsó szintjein.

A legnagyobb előnye, hogy nagy a belmagassága, ami azt is megengedi, hogy akár régi fa gerendákkal díszítsük, vagy azt, hogy galériát húzzunk fel az egyik sarokba. Ráadásul lényegesen olcsóbb, mint a hasonló adottságokkal bíró lakások, a tulajdoni lapon ugyanis nem a tényleges négyzetméter szerepel, hanem annál kevesebb. Az 1,90 méter alatti területeket nem tüntetik fel a nyilvántartásban, így könnyen megtörténhet, hogy 10-30 négyzetméterrel nagyobb a lakás a valóságban.